2014. nyarán lépett hatályba a Reklámadó törvény (2014. évi XXII. törvény), amelyet egy 2015. nyarán meghozott módosítással igyekezett a jogalkotó összehangolni a Reklámtörvény (2008. évi XLVIII. törvény) szabályaival, koherensnek vélt rendszert létrehozva ezzel a reklámpiacon, annak minden egyes szereplőjét beillesztve egy, a valóságban létezőnek vélt kategóriába. 

 

A hozzánk forduló ügyfelektől szerzett tapasztalatok alapján, eddig egyetlen olyan reklámtevékenységgel, szerződéses struktúrával sem találkoztunk, amely minden további nélkül beilleszthető lett volna a Reklámadótörvény és a Reklámtörvény szabályai által meghatározott fogalmak rendszerébe. Tapasztalataink szerint az egyes reklámpiaci tevékenységek jogi megítélése esetén a legtöbb gondot az egyes szereplőknek/tevékenységeknek a jogszabályok fogalmai szerinti beazonosítása okozza. Ugyanis egyik jogszabályi tevékenységi fogalom sem létezik a valóságban vegytisztán. A tevékenységek beazonosítása, minősítése azonban elengedhetetlen, mert ennek eredménye dönti el, hogy esetleg a reklámadó alanya a vállalkozás, vagy a reklámközvetítőkre vonatkozó, jogszabályban rögzített jutalékot kell alkalmaznia.

 

 

Az illetékes hatóságok közül eddig a NAV tett közzé egy Tájékoztatót 2016. nyarán, amely a reklámügynöki tevékenység számlázásával foglalkozik, és amely igen sok hasznos megállapítást tartalmaz, azonban mégsem ad végleges választ bizonyos kérdésekre, hiszen a piaci gyakorlat jóval színesebb, mint a jogszabályok által létrehozott fogalomrendszer.

 

 

A NAV Tájékoztatója szerint a reklámfelületek értékesítésére három különböző jogviszonyban kerül sor a reklámpiacon. Az első, amikor a reklámközvetítő a Tájékoztató fogalmazása szerint "ügynökként" jár el. Erre akkor kerülhet sor, ha a reklámközvetítő a megrendelője nevében szerződik a reklámfelület értékesítőjével, melyben világossá teszi, hogy ő a megrendelő közvetítőjeként jár el. Ez alapján a reklámfelület értékesítője egyenesen a megrendelőnek számlázna, a reklámközvetítő meg egy külön jutalék számlát állítana ki a megrendelőnek. A megrendelő és a reklámközvetítő között mindehhez szükséges egy közvetítői szerződés aláírása. Ilyen konstrukcióval a gyakorlatban nem találkoztunk eddig. Nemcsak az írásbeli közvetítői szerződés nem szokott aláírásra kerülni a felek között, hanem a szóbeli megállapodásuk sem erre irányul általában.

A második lehetőség, amikor a reklámközvetítő - a Tájékoztató szóhasználatában – valóban "közvetítőként" jár el. Ez esetben a reklámközvetítő a saját nevében vásárol ugyan reklámfelületet, de a megrendelője javára. Itt a reklámközvetítő valóban közvetítőnek minősül azonban ez a struktúra is feltételezi, hogy létezik egy közvetítői szerződés a megrendelő és a reklámközvetítő között, amely alapján a reklámközvetítő az adott felületvásárláskor kifejezetten egy konkrét megbízásnak tesz eleget, egy konkrét megrendelő érdekében jár el. Tapasztalataink szerint a közvetítői szerződési elem itt is el szokott maradni.

 

 

A Tájékoztató szerinti harmadik lehetőség, amikor a reklámközvetítő "saját számlára", konkrét megrendelői megbízás nélkül felvásárol reklámfelületeket későbbi felhasználásra. Ez esetben már nem is minősülhet reklámközvetítőnek a szereplő, hiszen nincs közvetítői megbízása, szóban sincs, nemcsak annak írásba foglalása maradt el, nincs egy konkrét megrendelő, akinek az érdekében történik a felületvásárlás. Ez esetben a reklámfelület vásárlásakor megrendelőnek, a felület továbbértékesítésekor pedig reklámközzétevőnek minősül a szereplő.

Nem világos a jogszabályból, és ennek még a kiforrott joggyakorlatát sem látjuk, hogy a második és a harmadik megoldás között a valós tevékenységek mely elemének a megléte, vagy hiánya biztosítja az elhatárolást. Az egyértelmű és biztos elhatárolás hiánya pedig rengeteg kérdést vet fel a gyakorlatban, melyek közül példálózva csak egyet-kettőt említünk, hogy érzékeltessük a gyakorlat és a jogszabályok összehangolásának bizonytalanságát.

 

 

A saját nevében, de a megrendelő javára vásárló közvetítő esetén a reklámközzétevő kinek a nevére adja ki az adózás elkerüléséhez szüksége nyilatkozatot? A saját nevében eljáró reklámközvetítő, vagy a sajátszámlára vásárló és továbbértékesítő ügynökség a megvett és továbbértékesített felületet közvetített szolgáltatásnak tekintheti-e és mint ilyet levonhatja-e a helyi iparűzési adóalapjából? Mi a helyzet, ha a reklámfelületet "csomagban" értékesíti, több egyéb reklámszolgáltatással együtt? És folytathatnánk a sort…..

Ezekre és más hasonló kérdésekre keressük a választ az illetékes hatóságokkal való folyamatos konzultáció keretében, de minden egyes megoldott kérdés, kikristályosított minősítés után egy újabb, a reklámpiaci szereplők és ügyfeleik működésében valós igénykényt, sőt meggyökeresedett gyakorlatként jelentkező kérdés merül fel, melynek minősítése a jogszabály szószerinti értelmezése alapján ismét nehézségbe ütközik.

 

És miért újratöltve?

Az itt leírt minősítési nehézségek alapján gyakran bizonytalan volt annak megítélése, hogy valamely tevékenység reklámadóköteles tevékenység-e, vagy sem. Ezt az aggodalmat átmenetileg megszüntette az idei nyár jogszabálymódosítása. Az Európai Bizottság határozata értelmében a reklámadó korábbi szabályai aránytalanul terhelték az adózók egyes csoportját és mentesítettek más csoportokat, amellyel tiltott állami támogatást valósítottak meg. Az Európai Bizottság határozatának kötelezése szerint 2014. nyara óta hatályban lévő reklámadó szabályokat el kellett törölni, az eddig megfizetett adót visszafizetni. Így tehát, aki eddig bizonytalan volt saját tevékenysége megítélésében, 2014-2017. július közötti időszakra megszabadult az esetleges rossz döntésének a követkeményeitől a reklámadó szabályainak visszamenőleges eltörlésével.

Azonban ez év júliusával "újratöltötték" a rendszert és a gyakorlat szempontjából minimálisnak tűnő módosítást követően, az uniós támogatási szabályoknak immár megfelelve, újraéledt a reklámadó. A különbség dogmatikainak tűnik, de valójában gyakorlati következményekkel jár. Az eddig 0%-os adókulccsal adózó 100 millió forintos árbevételrész mostantól mentes az adó alól, de ezzel együtt, az erre a bevételrészre számított adó csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül. Így tehát akkor élvez csak a vállalkozás tényleges mentességet a reklámadó alól, ha teljesíti a csekély összegű támogatások szabályait, többek között nem lépi át a 3 évre vetített 200 ezer eurós értékhatárt. A három évre számított, évi 100 millió forintos árbevétel reklámadója durván az ugyanezen időtartamra igénybe vehető csekély összegű támogatások keretösszegének a harmadát teszi ki. Azonban a társasági adó rendszerében érvényesíthető számos kedvezmény, vagy pályázaton elnyert állami támogatás, stb. mind beleszámít/beleszámíthat ebbe a hároméves keretbe, amely végső soron eredményezheti azt, hogy valójában a 100 millió forintnál kevesebb reklámbevétel élvez csak adómentességet.

 

Az "újratöltött" reklámadó szabályokkal a korábbi bizonytalanságok tehát sajnos nem szűntek meg, csak egyel kiegészültek.

Ha kérdése van a témában, keresse irodánkat.

DR. HATHÁZI VERA ÜGYVÉDI IRODA
1013 Budapest, Pauler u. 11.

Telefon: +36 1 920 03 17
Fax: +36 1 920 03 16
E-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Web: www.drhathazi.hu


Vissza